"Ha a No Martyr Kollektíva

lényegét kellene megragadnom, három szó köré rendeződne minden: kultúrmisszió, értékteremtés, barátság. Mintha a sors különös, jóindulatú játékot űzne velünk: két egymáshoz simuló város, két külön történet, amelyek mégis úgy fonódtak össze, mintha mindig is egymást keresték volna. Találkozásunkban van valami megmagyarázhatatlanul természetes — egyfajta csendes felismerés, hogy ami közöttünk kialakult, az nem egyszerűen együttműködés, hanem egy közösen szövődő, lassan kibontakozó történet ígérete.

Nyilván nem mentes az utunk a nehézségektől. Van, amikor szeszélyes, máskor túlontúl intenzív, s olykor talán zabolátlan is — mégis, mindvégig menedéket teremt. Olyan belső teret, amely megvéd mindattól, amit dalainkban próbálunk kiordítani magunkból: a világ felszínességétől, a konzumidiótaság torz tükreitől, a státuszszorongás alattomos árnyaitól, és mindattól, amit a modern társadalom gépezete magából elidegenítve kitermel.

És talán éppen ez a legnagyobb ajándék: hogy amerre csak járunk, az emberek megértik ezt a védelmet, és úgy kapaszkodnak bele, mintha saját menedéküket is megtalálták volna benne. Ha tudunk valamennyit visszaadni abból, amit mi kapunk ettől az egésztől — az már több, mint amit valaha kívánhattunk."

Szilárd